Details
 A csoportba olyan, magyarul beszélő tagokat várunk, akik Magyarországon, magyar nyelvterületen (kör)utazva kanapészörfölnének, vagy fogadnának magyar vendéget. Bár a CS főleg a külföldről, kölföldi vendégekről szól, az itthoni városok, helyek is érdekesek, szépek, az itthoni városokban is lehet magyariaknak jófej magyar emberekkel találkozni. Sokszor egy másik magyarországi tájról érkező ember ugyanúgy "hozza" azt a hangulatot a más helyről jöttségével, a mintha külföldről jött volna. Nem is beszélve a határon túli magyarokról.
Itt a csoportban egymás, az itthon, az itthoniak megismerése a téma.
A csoport funkciója, hogy a szörfölési, fogadási szándékok posztolásával összehozza az erre nyitott magyar kanapészörfösöket.
A csoport neve egy régi magyar szó, mely a távoli rokonokhoz tett nagy utazásokat fedte valamikor: Atyafilátogatás.
A CS közösség persze nem konkrétan rokonokat takar, de valamelyest mégis lehet közös azokban, akik "kiválasztják" egymást szörfölésre.
A csoport mottója, egy régi jó könyvből (Eötvös Károly: Bakonyi Utazás):
„A Váci utcának egykor állandó alakja volt déli órákban a jó Sághy Tóni: világos ruhája, gondosan kezelt bajusza, kerek feje, kerek hasa ismerős volt mindenki előtt. De ő is ismert mindenkit az ország¬ban. Vidám mosolya, harsány hangja, elmés ötlete volt mindenkihez.
Adoma van ennek atyafilátogatásáról.
Alig került ki az iskolából, fiatalon nyomban szolgabíróvá választották. Atyafilátogatóba nem mehetett messze.
Azonban a szolgabíróságról le kellett mondania.
Valami nagyúri hibát követett el. Nagyon érdekes volt esete, de most ide nem tartozik. Váltig dicsérte hibáját az egész ország, meg is szerették miatta min¬denütt, de hát le kellett mondania.
Ghyczy Kálmán szegről-végről rokona volt s azt kérdezte tőle:
— Mit csinálsz most?
— Egyelőre atyafilátogatóba megyek. Elvégezem egy hujjában.
Elindult. Nyakába vette, mint mondani szokás, Tol¬nát-Baranyát. Hét-nyolc vármegye volt tele rokonaival. Komáromból indult jó négy lóval, s oda kellett majd haza is térnie.
Ment-mendegélt. Egyik rokonhoz névnapra, másik¬hoz születésnapra tekintett be. Lakodalom, keresztelő, szüret, disznótor, vásár, sátoros ünnep, tisztújítás, követ¬választás, beiktatás, nemzeti ünnep mindig akadt. Egyik a másik után. Győrben ki kellett cserélni az ostor¬hegyest, Fehérváron a rudast, Kaposvárott a nyergest. Sopronban gyökeresen meg kellett javítani a kocsit is. De azért az atyafilátogatás nem ért véget.
Egyszer Kemenesalján volt valami atyafinál. Az urak bent mulattak, a kocsisok kint beszélgettek.
A házigazda kocsisa azt kérdi Sághy Tóni kocsisától:
— Honnan jöttetek pajtás?
— Szombathelyről.
— Hát oda?
— Répcelakról.
— Hát aztán?
— Valamennyi helyet, ahol jártunk, el nem tudom számlálni, de jártunk mi száz helyen is.
— De hát hol laktok ti pajtás?
— Azt se mondhatom meg, mert amióta a mostani uramat szolgálom: azóta még nem voltunk otthon. Annak pedig már másfél esztendeje. „
Ilyen durvára persze nem kellene venni, de kedvcsinálónak megteszi.
Members: 35
Posts: 40
Created: Sep 22, 2012
Type: Public
RSS  Join Group To post in this group you must become a member. Just click the 'Join Group' button. |
